„Nincs olyan igényem, hogy autókról olvassak” – Interjú Winkler Róberttel

„Nem reális igény, hogy olyan legyen a vélemény, mint amikor Mózes lehozza az autós újságot a hegyről, és akkor az a nagybetűs igazság” – vallja Winkler Róbert, aki szerint a szórakoztató autós újságírás egyik legfontosabb alapkövetelménye az, hogy külső nyomás nélkül képviselje az újságíró a saját véleményét. A Totalcar alapító főszerkesztőjével, újságíróval és YouTuberrel beszélgettünk még a magyar autós újságírás korrupt természetéről, hogy miért volt a legnagyobb idiótaság elindítani a lap angol verzióját, és milyen volt egy Nokia telefonnal hőlégballonból kirepülő gyöngytyúkokat videózni.

 

Mikor interneteztél először, és emlékszel-e arra, hogy mi fogott meg benne?

Konkrétan az első pillanatára nem emlékszem, de nagyon nagy valószínűséggel a Magyar Narancs szerkesztőségében voltam. A már akkor is özönvíz előtti Apple gépeken, amiken ott ment a szedés, azt hiszem azokon láttam először internetet. Nagyon sokáig csak DOOM-ozni jártunk, sorban álltunk, és a Magyar Narancs valamilyen leabált gépén DOOM-oztunk. Ott nézegettem az internetet, és megállapítottam, hogy itt tulajdonképpen nincs semmi érdekes, ezért aztán otthon nem is volt.

Ez hányban lehetett?

Kilencven-, hat-hét-nyolc körül.

Ha ’98, az azért érdekes, mert onnan számítva két év múlva indult a Totalcar. Arra emlékszel esetleg, ha az első alkalom nincs is meg, hogy mikor kezdtél el valamit csinálni az interneten?

Tudom, hogy sokáig nem volt otthon internetem csak számítógépem, és a Bodoky (Tamás) károgott is, hogy miért nincs, de hát könyvekből dolgoztam. Amikor kutyakönyvet írtam, régi kutyakönyvekből dolgoztam, könyvtárba jártam, ott néztem utána a dolgoknak. Kevés volt a cucc, talán 1998-99 volt, amikor kezdtek lenni angolul dolgok az interneten, bár nyilván a Wikipédia még egy álom se volt. Írtam egyszer egy beépülős riportot a szcientológia egyházról, lehet, hogy ez volt az első dolog, amit az interneten néztem, mert Bodoky nagyon be volt parázva, hogy úristen, meg fognak ölni a szcientológusok. Egy (Steven) Fishman nevű csávó volt az első kiugrott szcientológus, aki vallomást tett az egyház viselt dolgaira. Az volt a nagyon nagy dolog, még az internet kezdetén, hogy ez kikerült az internetre, és ez egyből maga alá temette a szcientológia egyházat, hiszen egyből tudtad, mi a mese vége. Bodoky kirakta az ELTE valamilyen nyilvános szerverére, ahol hozzáférhetővé vált angolul, és emiatt őt hívogatták telefonon. Amikor elmentem egy tanfolyamra a szcientológia egyházhoz, a beépülős riport részeként, Bodoky mutatta a Fishman-vallomást, amit lehet, hogy a szerkesztőségi gépről néztem meg az ELTE szerverén.

2000-ben már indult a Totalcar, előtte pedig már volt Index fórum, ahol te már 1999-ben ott voltál.

Én nem olvastam, nem is tudtam róla.

Ez azért érdekes, mert Karotta visszaemlékezésében ott találtad meg őt. Akkor csak később indult az Index-fórumozásod?

Sose fórumoztam.

Akkor csak ott találtál rá?

Igen, amikor meglett a Totalcar, az volt az alapgondolatom, hogy rendes autós újságíró ott nem lehet, mert eleve azzal a céllal csinálták a Totalcart, hogy legyen egy rendes autós újság. Szerintem rendes autós újságot nem nagyon tud csinálni, aki gyerekkora óta autós újságíró akar lenni. Mindig benne van a majré, hogy ha összebalhézik az importőrökkel, előbb-utóbb neki nem lesz helye ebben a szakmában, tehát kell, hogy legyen egy élete mellette. Ezért civilekből lett összerakva az újság, többek között Karottából. Próbáltam innen-onnan szerzőket szerezni, viszonylag sokat vadászgattam különböző Indexes autós fórumokon is. Amikor elkezdtük csinálni a Totalcart, akkor kezdtem. Előtte magamtól eszembe nem jutott volna, hogy a 120-as Škoda topikot olvasgassam, vagy az autóhifi-topikot.

Az interjúkban gyakran előforduló elem, hogy akik kitalálták a magyar online újságírást, maguk is csak kicsivel korábban ismerkedtek meg az internettel, de nálad ez az időszak különösen rövid. Lehetséges, hogy te egy-két évvel az első magyar online autós magazin elindítása előtt kezdtél el internetezni?

Igen. Előtte már biztos interneteztem, mert úgy kerültem oda, hogy akkor már volt Index és akkor a Magyar Narancsnál voltam, illetve főállásban egy utazási színes sznobmagazint szerkesztettem, First Class volt a neve. Abból éltem, a Narancs… az meg ugye a Narancs. Akkor volt Kovács Kokó István felemelkedése, és akkoriban lelkes hobbi ökölvívó voltam az Angyalföldi Tüzér utcai Harcművész Akadémián, ezért úgy éreztem, értek hozzá, és rendszeresen írtam a meccseiről. Nagyon sok bokszot néztem. Internet nem volt, de volt egy legendás illető, aki amúgy börtönbe is került aztán emiatt, egy korai hacker, aki a skandináv Viasatot meghekkelő beltéri vevőket árult, azon lehetett meccseket nézni. Kódváltáskor elküldte postán a kódokat. Ismétlem: papír borítékban, postán, papíron jöttek a nem is tudom, hányjegyű számsorok. Legálisan is próbáltam, de az HBO nem volt behúzva az utcába. Szerettem volna többet írni erről, de a Narancsba nem fért volna el és akkor már biztos, hogy olvastam az Indexet, és felhívtam Uj Pétert, hogy itt biztos elférne egy profiboksz rovat. Mondta, hogy hú, tényleg, kurva jó, csak hát tudod milyen, amikor a programozók és a dizájnerek elkezdenek labdázni… Fél évig, egy évig bejárkáltam, nem történt semmi. Akkor elkezdte mondogatni, hogy nem tudok-e valakit, aki jó autós újságíró, mert lesz egy autós rovatuk. Mondtam neki, hogy olvastam pár autós újságot, mindegyiket egyszer, pont emiatt, hogy mind olvashatatlan. Kérdezte, hogy miért nem csinálom meg én. Mert nem értek hozzá. Dehogynem, válaszolta, hiszen írtam egy csomó autós tesztet a Narancsba. És tényleg, írtam négyet. Mind a négynek az volt a jellegzetessége, hogy másodszorra egyik importőr se adott tesztautót. Ezt el is mondtam Uj Péternek, hogy egyfelől csak lakossági szinten foglalkoztam a témával, másrészt elég konfliktusos dolog lenne. Mondta, hogy semmi gond, mert a Balásy Bulcsúval, aki a Fornax nevű tőzsdei informácós rendszer alapítója, is egy nagy autóbuzi, csinálja az Index és a Fornax közös pénzből. Nem lesz gond: a Fornax nagyon jóban van a Porsche Hungáriával, és az vadul finanszírozni fogja. Az is jó, ha összerakom az elején, aztán búcsút intek, de aztán ott ragadtam. Olyan sikerrel, hogy a Porsche Hungáriától hét évig tesztautót se kaptunk, nemhogy finanszírozták volna a lapot, hiszen Szórád (József) úr olyat még nem hallott, hogy nem küldik el hozzá láttamozásra a cikket megjelenés előtt…

Hogy tudtátok ezeket a konfliktusokat menedzselni a mindennapokban? Ha nem adtak autót többé, honnan szereztetek?

Elmentünk Volkswagenért a szegedi szalonba, és onnan hoztunk Golfot. Utána kiment egy körlevél az összes magyar Volkswagen, Škoda és Seat viszonteladóhoz, hogy a Totalcarnak nem adhat többé. Attól kezdve Dunaszerdahelyre mentünk, Szlovákiában nem volt már hatalma Voldemort nagyúrnak. Beültünk egy autóba négyen, kimentünk a Real Car nevű autós kereskedésbe, és a végén mindig megköszöntük nekik a segítséget. Az évszázad win-winje. Négyen leteszteltünk egy nap alatt négy vagy nyolc autót, bezabáltunk juhtúrós sztrapacskából, és hazajöttünk.

Minek köszönhető az, hogy a magyarországi autós újságírás ennyire korrumpált volt?

Szerintem nem csak a magyar.

Miért volt ennyire bekövülve a szakma ebbe az állapotba? És adja magát a kérdés, hogy ha nektek elég markánsan sikerült kitörni, a többiek miért nem próbálták ezt meg?

Egyfelől mert nehéz, másfelől szerencsénk volt. Uj Péter azt találta ki, hogy a sales és a szerkesztőség között nem lehet kommunikáció, és ameddig ott voltam, ez nagyjából működött is. Volt persze olyan, hogy Uj Péter, aki lelkes alfás volt, egyszer el akart menni Alfa Romeo Napokra, amit óriásplakáton hirdettek. Ott volt egy URL a plakáton, de az nem vitt sehova, és ezen annyira felkúrta magát, hogy írt erről egy cikket, amire az Alfa visszamondott egy több millió forintos kampányt.

Ez még olyan időkben volt, mikor az URL-ről az gondolták a hirdetők, hogy nincs is akkora nagy jelentősége?

Nem volt mögötte tartalom. Nem derült ki, hogy mikor és hol vannak az Alfa Napok.

Mennyire volt éles váltás a Totalcar elkezdése? Voltak párhuzamosságok vagy átfedések?

Volt, hogy egyszerre három helyen is dolgoztam. A sznobmagazin kipusztult alólam, a Magyar Narancsnál végül már leginkább csak kritikákat írtam. A Visszhang rovat szerkesztője viszont nem szerette, ha nem ugyanaz volt a véleménye a szerzőnek, mint neki, a Para (Kovács Imre) is akkor kopott ki onnan.

Többen azt mondták, hogy amikor átmentek az internetre írni, a barátaik nem tudták, hogy mit is csinálnak pontosan. Nádori Péter például azt mondta el nekünk, hogy a Magyar Narancsnak volt egy nagyon nagy láthatósága főleg ebben a kultúrkörben, viszont senki sem tudta, mi az az Origo. Nálad a váltás mit hozott? Érezted azt, hogy az emberek nem igazán tudják, mivel foglalkozol?

Nagyon sokáig nem tudták az importőrok se, mi a tököm az az internet. Szerintem még 2005-ben se nagyon. Egy óriási nagy szerencsénk volt: Sváby András olvasta a Seat Leon tesztemet. Volt egy Seat Leonja, és nagyon tetszett neki, hogy milyen jó, hogy tulajdonképpen ő is ezt szerette volna mondani az autóról, és akkor ez így lehet, hogy TV-ben is életképes lenne. 2002-ben lett tévéműsor, akkor már elhitték, hogy létezik Totalcar. Bár szerintem 2010-ben se hívtak volna meg minket sehova, ha nincs TV-műsorunk, mert nem értették, hogy egy online újságnak nagyobb az olvasottsága, mint egy ismert, népszerű műsornak a nagy kertévén. A TV2 akkor kurva nagy dolog volt, de nem tudták, hogy mi az internetes autós újságírás. De az biztos, hogy a 2000-es években ez végig issue volt. Az egyik francia autógyártó PR-ese még 2017-ben is panaszkodott nekem, hogy vannak ezek a gyanús online izék… Mondom neki, képzelje, én is egy ilyen gyanús online felületnek dolgozom, most sincs velem operatőr, na erre varrjon gombot…

A szakma részéről mit tapasztaltál? Egyfelől online újságíróként volt-e olyan érzésed, hogy nem vagy részese a szakmának, mert más platformon dolgozol? Másfelől a kezdetektől fogva elég nyíltak voltatok azzal kapcsolatban, hogy mit gondoltok az autós újságírás korrupt természetéről, nem jöttek erre olyan reakciók, hogy mit képzeltek?

Ezt a szemedbe nem mondják, de hallod vissza folyamatosan, persze.

Ez már az elejétől jelen volt?

Persze, már ha feltűnt valakinek hogy létezünk.

Semmit se indított el a Totalcar olyan értelemben, hogy megtisztult volna a szakmának ez az ága?

A felületes szemlélő felől azt hallottam, hogy fikázzuk az autókat, az a titkunk. Ami egy nagyon durva leegyszerűsítés, mert nem fikáztuk az autókat, hanem elmondtuk a véleményünket. De ez azért nem evidens egy bizonyos kultúrkörben. Néha valaki megpróbálkozott azzal, hogy na, majd ő keményen herótozza a terméket, és akkor ő is olyan lesz, mint a Totalcar, szerintem nagy tanulság volt mindenkinek, hogy ez nem ilyen egyszerű.

Nektek a saját szakmai munkátokban nem jelentett ez valaha is akadályt, hogy azok a konkurensek, akik más etika mentén dolgoztak, megpróbáltak keresztbetenni?

Dehogynem. Folyamatosan az ment, hogy amikor mi voltunk a legolvasottabbak, és általában mi voltunk, akkor mindig hallottuk a második helyezettről (fedje a nevét homály), hogy mentek smúzolni az importőrökhöz, és azt mondogatták nekik, hogy a Totalcart lehet, hogy többen olvassák, de az autóvásárlók őket olvassák. Mintha lehetne mérőpontot kötni egy valódi autóvásárlóra. Ez viszonylag gyakori jelenség volt, hogy igyekeztek magukat prémiumként meghatározni hozzánk képest, de ha a legnagyobb akarsz lenni, és nem sikerül, mi mást tehetsz? Szerintem a körbehazudozás megy mindenhol. Az autós újságírás sem más.

Egy korábbi interjúdban mondtad, hogy apukád hozott egy csomó könyvet, szépirodalmat, ami szerinted a legfontosabb, mert magát a nagybetűs szakmát pár hónap alatt meg lehet tanulni. A magyar újságírás történetében van egy nagyon erős sztori, hogy az irodalom nagyon fontos alapja az újságírásnak. Te hogyan látod, a szakújságírónál mi az, ami meghatározza, hogy mitől lesz valaki jó újságíró?

Szerintem azért az irodalom a legfontosabb, mert abból jön egy szókincs, világlátás, abból lehet lopni, átereszted szépen a személyiséged szűrőjén, az inspirál. A szépirodalom, meg a beszélt nyelv, abból is érdemes kimazsolázni, ami jó. Szerintem az autós újságírásban az a legfontosabb, hogy szórakoztató legyen. Százból kilencvenkilenc kolléga – mármint az autós részlegen –, azt hiszi, mi istenítéletet vagyunk hivatottak közvetíteni. Az újságíró megmondja, hogy ez ilyen, vagy olyan. A korrupt újság fontos ismérve, amikor fontoskodnak ilyen pontozásrendszerekkel, hogy „elfogulatlan” legyen. Beltér, kültér, egytől tízig, ülések, ár-érték arány, aztán érdekes módon mindig a német autó nyer. A japán újságokban meg a japán, mert ha alaposan megnézed a táblázatot, látod, hogy súlyozgatnak a pontokkal, összehasonlítván a kesztyűtartót a pótkerék elhelyezésével. A világ sarlatánsága, de az olvasók egy része kajálja, mert elhiszi, hogy ezek értenek hozzá, lám, elfogulatlanok, egzakt pontokat kapott a formaterv is. De a megbízhatósági statisztikák, meg a töréstesztek sem annyira mindenhatók. A Citroën mondjuk megbízhatatlanabb, mint a Ford. Az egyiknél 100-ból elromlik 13, az nagyon rossz, a másiknál 11, tehát matematikailag te most fejezd ki a különbséget, miközben az egyik egy motorgenerál, a másik egy kotyogó lengőkar. A töréstesztekre meg direkt fejlesztik az autókat, de a legtöbben csak arra. Tehát ha nem a szabványos betonakadálynak mész neki 53 kilométer per órával, végeredményben mégiscsak Isten kezében vagy. Ráadásul idióta, csipogó figyelmeztetőkért adják a pluszpontokat, amik végképp nem javítanak a közlekedésbiztonságon, csak valahol egyszer egy politikus elbambult, és rámondta az áment. Ha veszel egy autót, egyiknél se mész tutira, és egyik sem fog tutira lerohadni alattad. Szóval ezek nagyon kismértékű különbségek, a többi szubjektív. Az alapinformációkat azért mi is igyekszünk összeszedni meg rendszerezni, de szerintem a legfontosabb, hogy szórakoztató legyen, hogy kellemesen töltse az időt, és akkor is olvasson minket, mikor már elrendezte ezt az egész rohadt autóvásárlást.

Agnosztikus létedre mégis fontos nektek, hogy az ember úgy írja meg a kritikákat, hogy ne legyen elfogult.

Mi az, hogy ne legyen elfogult? Én például bírom a Mazdákat, szeretem a Mercedest is, rosszul vagyok a Toyota jelenlegi formanyelvétől, de van egy Toyotám. Akkor most elfogult vagyok? Persze, de nem katasztrófa, ha valahogy viszonyulsz. Nem reális az a fajta igény, hogy olyan legyen az autóteszt, mint amikor Mózes lehozza az autós újságot a hegyről, és akkor az a nagybetűs igazság.

De az mégis fontos, ne legyen a kereskedő által befolyásolva a vélemény.

Persze, csak azt mondom, hogy ez a szórakoztató szándék, a te saját elfogultságod legalább a saját véleményed, a saját előítéleted legyen. Mert ha régóta olvasol egy szerzőt, legalább ismered az ízlését, tudsz vele kalkulálni.

Ha újságírásra gondolsz általánosságban, akkor is ugyanezeket a szempontokat tartod elsődlegesnek?

Nem azt mondom, hogy hülyeségeket kell írni, én is csak utánanézek a tengelytávnak, csomagtartóliternek, nyomtávnak, lóerőnek, csúcsnyomatéknak, csak nem szabad azt képzelni, hogy én megmondom, és akkor ez így van. Ráadásul hiába van ipari tömegtermelés és minőség-ellenőrzés, hiába az egyik legprecízebb dolog egy modern autógyár, de két legyártott azonos motornak sem azonos a teljesítménye. Végül még felrakják egy mérőpadra a motorokat, és simán van több lóerős szórás. Akkor miről beszélünk?

Emlékszel-e arra hogy mik voltak az első formátumok, tartalmak amiket írtatok?

Hírek és tesztek…

Emlékszel, kik voltak ott a szerkesztőségben?

Emlékszem sajnos, igen. Nem mindenki volt olyan, akire én úgy gondoltam, hogy a legjobb helyen lenne. Ami persze nem azt jelenti, hogy rossz újságírók lettek volna. James Rodríguezt is kölcsönadták a Bayern Münchennek, mondván hogy nem Real Madrid szintű játékos, de az Evertonban bezzeg milyen jó. Kaptam egy három-öt fős alapmagot és az első években tényleg napi tizenakárhány órát kellett dolgozni, hogy legyen újság. Kevés ember volt. Gyakorlatilag én raktam be a html kódokat, href=csőrös zárólej, perjel, és időnként arra riadtam, hogy kollégák olyanon vitatkoznak, melyik évjáratban jött be a Zsigulira a babás lökhárító. Ezeket igyekeztem leépíteni, és azok pedig, akik nem a babás lökhárítóban utaznak, azokat meg inkább feljebb.

Semmiképp sem szeretném feltépni a sebeket, de hogyan alakult ki az első csapat? Kik voltak az első csapatban?

Igazából én a második ember vagyok. Andróczy Balázs, aki ma is a hírszerkesztőnk, akkor jött a Műegyetemről, ő is egy rettenetes kocka, viszont nagyon jól ír, és egy zseniális, konzervatívan utánanézős hírszerkesztő, ő a legrégebbi bútordarab. A többiek már nincsenek meg.

Azt a csapatot, amit már te gyűjtöttél össze, fel tudod idézni?

Égő Ákos webszerkesztő, őt nem tudom honnan szereztük, de ő volt a Saab 900 Klub elnöke, talán ma is az. Punkzenész is volt akár csak én, úgyhogy nagyon jól szórakoztunk, bár ő inkább a Kraftwerkes gyökér elektrót tolta. Elképesztő világok nyíltak meg az ember előtt a munkaidejében…

Az, hogy webszerkesztő volt, de autófanatikus, az azt is jelentette, hogy írt is. 

Nem arra jött, de szerintem nagyon jó dumája volt, saját bevallása szerint nem tudott írni, a helyesírása tényleg borzalmas volt, viszont fantasztikus szófordulatai voltak, ezért addig szívtam a vérét, amíg valamit írt, és azt nagyjából gatyába ráztam. Gyulavitéz (Szőke Viktor) nem tudom honnan jött, de menet közben akkora autóversenyző lett belőle, hogy azt hiszem egy kupás Astrával fel is borult a Hungaroringen a Mansell-kanyarban. Legutóbbi információim szerint kutyapanzióban utazik. Orosz (Péter) doktornak jogsija se volt, a szókinccsel szöges ellentétben, de azt hiszem a sorozatterhelés nem az ő világa volt. Stewie Wonder valami cégvezető lett talán a Balkánon, Péter Anna gasztroblogger – bocs mindenkitől, aki épp nem jut eszembe, ez nem őket minősíti, hanem engem. Volt még Kari King (Karácsony István), akit a Gerényi Gábor hozott, hogy itt van az unokaöcsém, csináljatok vele valamit, ért a rallyhoz. Ő rettenetes sutyerák rally szubkultúrából érkezett, viszont neki is voltak jó dumái, és nála is össze lehetett csapkodni valamit a cikkeiből. Az ő nevéhez fűződik a Totalcar egyik legjobb, egyben legfájdalmasabb címe egy Mitsubishi bemutatóról: „Fényesebb a Lancer, akard!” Amúgy rajta végezték a pécsi klinikán az első élő online közvetítéses agyműtétet.

Volt közös szóvicc-megosztás az Indexszel, ahol nagy kultúrája van a szóvicceknek (és elismerése a szóvicc-mellénnyel)?

Sose voltunk egy légtérben, talán a Klapka utcában, de nem, meg nálunk nem mentek a szóviccek igazából.

Hol volt az első irodátok?

A Victor Hugo utcában volt egy irodaház, talán a negyedik emeleten.

Nem egy légtérben, csak egy épületben voltatok?

Szerintem a Klapkában voltunk egy légtérben, ott volt az, hogy Ághassi (Attila) kolléga a sportrovatból még nagyon nyomta a magas életet, és sokszor aznaposan jött be dolgozni és néha részegen énekelt, amibe néha én is beszálltam és néha szabadrúgásokat végzett a Velvet irányába, ilyen tért ölelő beadásokat és a többi.

Rendes focilabdával?

Igen, aminek a Velvetesek érthető módon nem örültek.

Az új emberek vagy az autós szubkultúrából jöttek vagy éppen más feladatra, de kiderült, hogy tudnak írni. Honnan hoztad őket? Személyes kapcsolatokon keresztül?

Fórum, személyes kapcsolat, voltak ilyen „barátaim és üzletfeleim” akikben láttam a fantáziát és éreztem a potenciált.

Pár év múlva jött a tévés szereplés, ami még abból a szempontból unikális dolog volt, az egész ország így ismerte meg a márkát és sokan nem is tudták, hogy ez eredetileg egy internetes tartalom volt. A tévés termék, videó és az internet között bármilyen interakció volt-e? Észrevettétek-e azt, hogyha kiraktok bármilyen új tesztet vagy bemutatót a TV-be, a sok százezer nézőből valamennyi eljut hozzátok?

Volt, hogy képzeltünk ilyet, de ezt nagyon nehéz bizonyítani. Az volt, amit Mészáros Zsófi is mesélt, az évi két, a januári meg a szeptemberi kiugrás a látogatottságban…Olyan kiugrás, ami nagyrészt meg is maradt. Valahogy így növekedtünk sokáig.

Semmilyen módon nem járult hozzá?

Biztosan hozzájárult, csak nem tudjuk, mennyire. Azért nem lehet tudni, mert az internetpenetráció is nagyon gyorsan nőtt a kétezres években, ráadásul nem nagyon lehetett hova rakni, mert egész évben ment a Totalcar a tévében. Négy hét volt, mikor nem forgattunk: egyszer karácsonykor, meg nyáron volt 3 hét talán. Nehéz lett volna ezt mind összekötni. Vannak, akik nagyon szeretnek grafikonokat elemezni, össze nem tartozó pontokat is lazán összekötni, én nem.

Minden országban másképp indult el az online média, nálunk a tévék sokáig nem nagyon tudtak az internettel mit csinálni. Bármilyen kísérlet volt-e arra, hogy az internetes megjelenést és a tévés tartalmat összekössétek?

Nem is tudom, hogy a Videobombot mikor vette meg az Index, de oda azt hiszem még nem lehetett kirakni, mert a TV2-nek ott volt a Korridor, de azért valami összefoglalót írtunk róla, és ott lehetett kommentálni a műsort a fórumon. Kézlevágásba nem merek fogadni, hogy ez így volt, de valami ilyesmi rémlik.

Volt egy olvasói leveletek (amire reakcióképp Karotta írta a Le a videókkal című cikket) 2008-ban, amiben egy olvasó nehezményezte, hogy miért van videó a cikkben, amikor ő cikket akar olvasni. Ezt nyilván az internetes infrastruktúrának abban a korszakában írta, amikor egy videót nem lehetett annyira könnyen megnézni. Az első videós tartalmakat milyen motivációból csináltátok?

Ez olyan volt, hogy ha már ott vagyunk, kapcsoljunk be egy telefont. Sőt, egyszer csináltam egy nagyon jó videót az Indexre. Nokia E71-gyel, képzelheted a kameráját. Volt egy  Ábrahám Péter nevű szentendrei festőművész, aki arról ismert, hogy háromszög alakú keretekben fest ízléstelen, nyomorúságos mázolmányokat, de viszonylag jól menedzseli magát. Egy légtéreben voltunk a Velvettel, sokszor ökörködtünk együtt, és egyszer Dénes Dóra odajött hozzám, hogy olvastam-e Liptus Liza: „Festőművész cselédje voltam” című regényét? Arról szól, hogy egy erdélyi cselédlány elszegődik a szentendrei festőművészhez, Ábrahám Péterhez, névvel-címmel szinte. És hogy miket művel vele ez az Ábrahám Péter. Végigolvastam Liptus Liza önéletírását, ilyen részletekkel, hogy végül nem állt fel Ábrahám Péternek, ezért a kertben keresztre kellett feszíteni, és úgy tudtak kúrni, valami ilyesmi… Aztán egyszer valahonnan eljutott hozzám, hogy Ábrahám Péter egy performanszt csinál a szentendrei skanzen körül. A mezőn léghajóval felvisz házi szárnyasokat, és kidobálja őket, hogy részesüljenek a szabadság élményében, életükben legalább egyszer. Na, mondom ott a helyem, és azzal az egy szar Nokia telefonnal levideóztam. A gyöngytyúkok, mint a jumbo, elrepültek a picsába, sose lettek meg, de tényleg vicces volt, hogy levitorláztak a sima tyúkok. Mondtam Ábrahám Péternek, hogy az Indextől vagyok, meséljen, aztán mondom neki, egyébként ugye maga volt a Liptus Liza? És így néz, hogy ööö, …hát ja. Magáról írta ezt a leleplező könyvet, és ez megvolt így videón. Utána olyat is csinált, hogy könyvégetést rendezett, mondván, ő annyira felháborodott ezen a Liptus Liza könyvön, hogy felvásárolja az összes példányt, és elégeti. Nem tudom, hogy volt-e ember, aki ezt beszopta, de a bulvár lapokban megjelent. Egyébként király Chevrolet SSR-je volt, az egy érdekes, bár véleményes forma autó.

Ez nagyon magas labda, hogy háziszárnyasokat leengedünk a levegőből, de fel tudod esetleg idézni, hogy amikor elkezdtetek videós tartalmakat csinálni, akkor mik voltak azok a szempontok, amik mentén döntöttetek, hogy most legyen videós tartalom, és vállaljátok az akkori technológiai komplikációkat?

A Totalcaros videóknál úgy volt, és most is kicsit úgy van, hogy ha valamit tényleg egyszerűbb megmutatni videón, akkor videót készítünk. Mint amikor jöttek ezek a korai parkoló automatikák, és benyomtad, hogy tessék, rakd be erre a helyre párhuzamosan, és tudtuk, hogy neki fog menni az oszlopnak, akkor nyilván levideóztuk, vágni se nagyon kellett. A Totalcaros videók nagy része ilyen volt, sokan megnézték ezeket.

Ma evidens, hogy felteszitek a YouTube-ra, és nagyon sok emberhez eljuthat, de tíz évvel ezelőtt másképp volt. Mik voltak akkoriban a megfontolások, érvek, ellenérvek a videók mellett vagy azokkal szemben?

Jó, csináljunk videót, de azért egy szerkesztőségben valid ellenérv lehet, hogy akkor a rendes munkámon felül kell-e megcsináljak még egy videót, és azért van-e fizetve. És hát nincs.

Miért evidens, hogy a saját munkádon felül csináljad?

Közben írom a teszteket, írom a híreket, szerkesztek, és akkor még a nyakamba akasztanak heti egy videót, mert akkor azt csak úgy lehet, hogy akkor mindenkinek a munkakörébe bekerül. Különben miért csinálnák? Hiszen azért alapvetően szopás. Én is minden forgatáson újra és újra rácsodálkozok, mennyivel nehezebb leforgatni egy autótesztet, mint megírni.

Lehetett volna úgy is, hogy nem valaminek a tetejére kerül, hanem egyenletesen kiszámolva, ennyi és ennyi teszt és videó a heti munka?

Nem nagyon lehet, mert ha a nyakába rakod a hírszerkesztőnek, akkor tudod, hogy az lesz a hétfői napi értékelésen majd: halló, itt miért volt kedden csak három hír? Mert az átkozott videót csináltam.

Nem jött szóba, hogy egy videós embert felvegyetek erre a célra?

Nem, hiszen fotóst se vettünk fel soha, ezért kellett mindenkinek megtanulnia fotózni. Szerintem autós újságnál ritkán is van fotós, mindenhol saját maguk fotóznak, legalábbis az onlineoknál nem nagyon van fotós. Néha valaki leszerződtet egy megasztárt mint Szabó Jilek Ádám, akivel megcsinál egy szép anyagot. Keres helyszínt, leszervezi, bevilágít, esetleg modell is van, utómunka, aztán mindenki boldog, hogy na tessék, milyen zseniális, világszínvonalú anyagok jelennek meg nálunk. Csak erre havonta sincs pénz, nemhogy hetente, úgyhogy sosem kerül be a rutinba. És fotózzuk szépen a saját tesztjeinket. Ha kiadja az időjárás, a helyszín, a napszak, meg az egyéb elfoglaltság, és nem felejtette el egy kolléga feltölteni az akksit, satöbbi, király lesz a képanyag, ha nem, elfogadható, de szerintem azzal sincs baj.

Ha már a printet említed: 2004-ben volt egy olyan próbálkozásotok, hogy elindítjátok a Totalcar magazint, egy print terméket. Miért merült fel ennek az ötlete?

Jött az Expressz, lett volna rá pénz, én mondjuk rühelltem már előre…

Miért rühellted?

Mert addig is kurva sokat kellett dolgozzak, nulla-huszonnégyben ütöttem az Autódoktor válaszaiba, amiket kisírtam belőle, az a href=””-eket, még otthon, este tízkor is, és közben forgattam a TV2-nek hetente egyet vagy kettőt, és a vágószobában is eltöltöttem pár órát a vágóval, anyagonként. Nagyon nem hiányzott, hogy elkezdjek kromalint várni a nyomdából, de arra felvettünk egy embert aki csinálta, és akkor elvileg csak írnom kellett. De még úgy is eléggé utáltam. Állítólag hozott pénzt, aztán valahogy akkoriban kapott léket ez az Expressz-birodalom is, ilyen 2005-2007 táján, aztán lassítottak, és jöttek az online-ok.

Miért ért véget ez a dolog?

Mert nem lett pénze az Expressznek. Nem hitték el a Jófogást, vagy mi volt akkor az online apróhirdetési feltörekvő. A Vaterát. Vagy a Tesz-Vesz-izékét.

Volt még egy próbálkozás: Totalcar angolul.

A legnagyobb idiótaság volt.

Miért indult el, mi volt benne az ambíció? Az akkori közleményben a nemzetközi terjeszkedést említették.

Volt egy ügyvezetőnk, akinek nem feltétlenül ez volt a leghülyébb húzása. Gondolta, hogy ez majd jó lesz, én mondtam, hogy szerintem hülyeség, de hajrá.

Ezek szerint nem volt túl hosszú életű?

Talán egy-két évig ment, tolták szépen a Facebookot, jó sokba került, hogy úgy tűnjön, mintha menne. Ábrándozott is a főnök, hogy hú, pár hónap, és a londoni irodájában fogja lógatni a lábát. Akkor is úgy gondoltam, hogy egyszerűen nem vagyunk mi olyan jók. Magyar szinten nem rossz, de a nemzetközi mezőnyben sajnos se képileg, se szövegileg nem vagyunk olyan jók, hogy lefosnák a bokájukat az angol nyelvű olvasók.

Számodra mik voltak a meghatározó nem magyar autós médiumok, amik hasonlóak voltak, mint mondjuk a Totalcar?

Nem olvasok ilyeneket, nem vagyok Petrolicious előfizető. Néha beléjük botlok, de nincs olyan igényem, hogy autókról olvassak.

Amikor elindult a Totalcar, ha jól sejtem, az lehetett az alapkoncepció, hogy hirdetések hozzák majd a pénzt.

A magyar online médiának végig az volt az alap üzleti modellje, hogy ingyen van.

Abban az időszakban azért elég sok ötlet felmerült mindenféle ügyben az online médiában hogy mit lehetne csinálni. Fizetős hírek, szponzoráció… Nálatok volt-e bármilyen ötlet, hogy ne csak hirdetésekből jöjjön be pénz, hanem  más szolgáltatáson keresztül?

Volt ez az újság, ebből elvileg kerestünk. Voltak rendezvények, ez meg az, de én a tartalommal foglalkoztam, szóval nem tudom az arányokat.

Részben azért kérdeztem, mert a te személyedhez kötődik egy-két olyan dolog, amit korai tartalommarketinges megoldásként is lehet nevezni, az egyik ilyen Futóblog volt. Akkor volt egy kisebb fajta szakmai-felhasználói felháborodás, hogy itt van egy blog, amin van egy Nike szponzoráció, de ez nincs egyértelműen jelölve, csak később lett kiemelve és odaírva, hogy ez a Nike blogja.

Nem volt szó arról, hogy vegyél Nike terméket. Nem volt Nike cípőteszt. Igazából a futásról szólt, nem emlékeszem, hogy ott ebből felháborodás lett volna a kommentekből. A saját posztjaim alatt néztem, ott nem volt.

A Kreatív írt akkor egy kritikát, ahol kiemelték, hogy többek szerint nem túl etikus, hogy nincs sehol jelölve, hogy ez a Nike szponzorált tartalma. Ezt a kritikát belinkelte Angelday, és a posztja alatti kommentekben több tucatnyian reagáltak erre. Volt egy „Futóblog-gate”. Akkoriban hogy alakult ki ez az egész forrongó terület, az első szponzorált tartalmak hogyan születtek meg? Emlékszel-e etikai problémákra, megfontolásokra, magának a formátumnak a kialakítására?

Nem olvastam, de úgy képzelem, valakinek valami más miatt fájhatott ez. Ráadásul ha jól emlékszem, a fejlécben Nike cipő volt, a Nike Futóklubok elérhetőségei voltak megadva, mondjuk másnak nem is jutott eszébe, hogy futóklubokat csináljon lakossági alapon. A Nike jó ügyfél volt, egyáltalán nem tolta magát. Gondolom az akkori törvényi előírásoknak megfelelően volt indexelve a tartalom, különben meg is kúrták volna az Indexet. Soha nem volt benne olyan, hogy a Nike széldzseki jobb, mint az Asics, a Lunar II-ben jobb lenne futni, mint a Saucony Akármiben. Szerintem jó kontent volt, Kropkó Péter meg Monspart Sarolta taníthatott hosszútávot futni – szerintem ha az egész blog szövegállományára ráeresztenél egy CTRL F-et, maximum kétjegyű volumen lenne a találatok száma NIKE-ra. Én azért koptam ki belőle, mert arról, hogy reggelente futsz egy tízest, egy idő után nem tudsz írni. De szerintem azóta se nagyon volt ennyire visszafogott branding szponzorált tartalomban.

Amikor ilyen típusú szponzorációkat te magad csináltál, akkor mik voltak a fő elvek, hogy mi az, ami oké és működik, és mi az ami nem oké, akár a saját praxisodban?

Nekem a tartalmat kellett gatyába ráznom, legyen egy LPG Doktor, az már nem az én dolgom, hogy az hozza a salest.

Ugorjunk húsz évet az időben, most főleg sörrel foglalkozó saját YouTube-os vlogodat csinálod, és az egyik szponzorod a Lidl, akinek csinálsz olyan tartalmat, hogy beszélsz azokról a sörökről, amelyeket ők forgalmaznak. Ez automatikusan felveti azt a problémát, hogy tudsz-e őszintén beszélni?

Hála a jó istennek a Lidl is nagyon jó ügyfél. Volt, hogy azt mondtam, gyerekek, borzalmas ez az akármi, és akkor mondták, hogy felejtsük el, szóval arra nem mondtam semmit a katalógusban. Mondhatni nem ajánlottam. Számomra elfogadható kompromisszum, ha nem kell hazudni.

A közönséged hogyan fogadja?

Érdekes, hogy a YouTube-os közönség immunis a reklámra. Nem háborodnak fel a reklámon, még ha ki is írod, sincs semmi bajuk vele, nagyon furcsa, nem tudom miért. Mióta van webshopom, mindig kiírom, hogy szponzorált tartalom, mert a saját brandingelt poharamból sörözök, és a saját barkács sörnyitómmal tépem le az üveg nyakát, hátha a GVH-tól, vagy valaki illetékes szakszervtől egyszer ezt elkezdenék vizsgálni. Mert akkor ez most szponzorált tartalom? A spitzbergáki norvég főzde nyilván nem fizet a tesztért, de a csomagot ingyen kaptam, és a YouTube szerint az is szponzoráció. Szóval az arcukba tolod, hogy hirdetés, de az Instagramon se lincselték meg Zimány Lindát vagy Dukai Reginát, hanem tökre kommentelik, lájkolják.

Ez nyilván attól is függ, hogyan jelenik meg a közönség észlelésében a tartalom elfogultsága, az autentikussága. Nehezen rekonstruálhatók ezek, de most elsősorban a saját megfontolásaidra gondoltam.

Volt egyszer egy projektem a Sopronival, és pont most a legutolsó videómban elmesélem, hogy a szlovén Lasko IPA mennyivel jobb, most kiderül hogy vajon megharagszanak-e, és rám borítják-e az asztalt, de hát akkor meg így jártam. Szerintem itt húzódik a határ. Ha erre azt mondják, hogy nem, akkor is tök jó.

Mióta elkezdted csinálni a YouTube-os sörös blogolást, hogyan látod, dinamikusan növekszik a táborod, egyre többen néznek téged?

A sörök tizedannyi embert érdekelnek, mint az autók, de azért megyeget felfelé.

Egy interjúdban említed, hogy meglepően sokan írnak ezzel kapcsolatban, vagy küldenek söröket…

Tele van a szerkesztőségi íróasztalom, ott is áll egy halom, meg otthon is, pont most akartam rendet rakni. Át kellett csoportosítani a hawaii-i csomagot a svájci mellé, kihoztam jobb szélre a montenegróit, betoltam a ruhr-vidékit, és akkor van még két csomag, ami nem jöttem rá, hogy mi. Mármint angol sörök, de nem értem, hogy mi. Majd egyszer rájövök a rendező erőre.

Mi lehet a magyarázata annak, hogy ennyire intenzív a rajongói kommunikáció?

Nincs más sörös csatorna, meg szerintem szórakoztató. Úgy értem, nem csak nekem. Az a legjobb, amikor valami nagyon szar, az nyilván nagyon vicces. Volt, amikor forgott a videó, és ki kellett köpjem az egészet a mosogatóba. A múltkor ölelgetett részegen egy vadidegen, hogy ó, annyira imádta a „Magyarország legrosszabb sörei” című sorozatomat. Most is éppen nagy erőkkel dolgozok, hogy találjak egy Penny Marketet, mert több egymástól független forrásból úgy hallottam, hogy azt szeretnék látni, hogy szenvedek, menjek be a Penny Marketbe, alsó polcon van a 130 forintos Donner sör, és a Pennynek van egy saját márkás IPÁ-ja és az annyira büntető, hogy azt mindenképp szeretnék látni, de még nem esett útba Penny Market.

Amikor megnézegettem a kommentszekcióját a videóidnak, akkor azt láttam, hogy meglehetősen lojális, szeretetteljes táborod van.

Mindenkinél az van.

Ó dehogy. Elég sok helyen megy a flame-elés, gyűlölködés.

Kicsit úgy vagyok az autós újságírással, mint a YouTube-bal, hogy nem nézek más videókat.

Ennek az lehet a magyarázata, hogy igazából olyan emberek követik a sörös blogodat, akik korábbi életed rajongói.

Ha van olyan kommentelő, aki láthatóan azért kommentelt be valamit, mert nem bírja a pofámat, azt nyilván bannolom, hiszen azzal nem vagyunk többen. De a kritika belefér. Tehát a „szerintem sokkal szarabb a Lasko mint a Soproni”-t nyilván benne hagyod, de azt, hogy micsoda egy köcsög ez a blablabla, azt kikúrom, ahogy azokat is, akik annyit bírnak beírni, hogy „szar a hang”. Körülbelül húsz ilyet kellett kiraknom, a múltkori Soproninál tényleg szar volt a hang, de már senki nem mert szólni. Szóval sikerült.

Visszaugorva az időben kicsit, te írtad meg anno a sztorit, „A trollnak nem kicsi a farka” címmel, az Ubul nevű kommentelőről…

A sörcsatornámon is van egy háztáji trollom egyébként, Killerhunter néven posztol, őt nem rakom ki, mert szerintem kell egy házi troll. De már sajnos régen kommentelt, remélem nem halt meg, csak másvalaki kitiltotta másvalami miatt.

Ezt a kifejezést használtad akkor is, és ezzel kapcsolatban érdekelnének az emlékeid és a véleményed, hogy neked mi volt az álláspontod a trollokkal kapcsolatban? Mit kell velük csinálni, mi volt a belső policy?

Nem tudom, hogy lehetett a fórumokban ezt csinálni, és nem tudom, akkoriban mi volt a véleményem, szóval ha valaki szidott valamit, és volt benne valami kritikai tartalom, akkor annak emlékszem, hogy matricát küldtünk, ha megadta a postacímét. Egyből tudtuk, hol lakik, és megmérgeztük a kutyáját. Én mindig azt képviseltem – bár nem tudom, lehetett-e már bannolni az Index fórumon –, hogy ezt nem akarom ott látni, meg ennyi hülyét már egyszerűbb kitiltani, mint edukálni.

A matricaküldésnek az volt a funkciója, hogy lefegyverezzétek kedvességgel?

Kábé.

Probléma volt nálatok  akkoriban a trollok viselkedése, a mennyisége, a habitusa vagy igazából marginális jelenség volt?

Ahogy nőtt az internetpenetráció, úgy csatlakoztak az internetre a hülyék… Egyértelműen több lett a troll, de igazából az a baj, hogy én már annyira megszoktam húsz év alatt, hogy nem birok összeomlani egy kis trollkodástól. A múltkor írtam egy cikket a Dacia Lodgyról, és mivel volt benne némi politikai vonulat, a komplett trollgyár rám lett küldve. De tudod, akkor jöttem rá, hogy gyerekek, megírhatjátok huszonhatszor, hogy anyám miért nem nyomkodta magába a botmixert, ezen már nem tudok változtatni.

Amikor írtad, akkor tudtad hogy ez lesz?

Nyilvánvalóan.

Ezért írtad?

Nem azért írtam, csak nekem ez a véleményem erről a kérdésről. Hogy miért támogatják nálunk így a nagycsaládosokat, aminek következtében annyira felmegy a lakások ára, hogy a kétgyermekes családoknak soha sem lesz lakásuk. Nem azért írtam, hanem annak ellenére.

Hogyan látod, hogy működik a közönséged? Azt sejtem, hogy egyfajta rétegcelebritásként valamennyire látod a saját közönségedet, hogy kik lehetnek azok az emberek, akiknek érdekes lehet, amit képviselsz.

Ezt nem nézem, hiszen akkor megremegne a kezem, mint mikor a Dacia Lodgyról írok, az nem arról szólt, hogy be fogok szólni a nagycsaládosoknak. Megírtam a tesztet, bekezdés bekezdést követ, és tudod, hogy ebből balhé lesz, de leszarod, mert mi mást tehetsz. Nem azt mondom, hogy nem törődök a közönségemmel, de szerintem csak egy dolgot tehet az ember: próbál jó terméket  csinálni. És nem feltételezett fogyasztói csoportoknak udvarol.

Azért kérdezem ezt, mert annyiféle terméked van: autós cuccok, amik eleve elég jó termékcsalád, a sörös cucc…

Ott igazából nem a sör, hanem a YouTube a lényeg. Nagyon érzem, hogy kihalnak az olvasó emberek, és nem akarok most generációzni, mert nincs semmi baj egyik generációval sem, csak nem szeretnek már annyira olvasni. És már most el kéne kezdeni eljutni a tizen-huszonéves generációkhoz. Először nem a sör volt, próbálkoztam más dologgal is, de akkor már elég régóta főztem sört, és valahogy így alakult. Nem a sör volt az alap, hanem a YouTube.

Arról van  tudásod, milyen fiatalok néznek téged a YouTube-on?

17-45 évesek. Szerintem az olvasók tíz év múlva feleannyian lesznek, húsz év múlva negyedannyian, és ha még élek akkor, csak nézek, mint a hülye. A múltkor voltam egy tévéműsorban, egy kiváló régi televíziós panaszkodott, hogy nem lehet már sehol se dolgozni. Mondom ne panaszkodj, csinálj egy YouTube csatornát, imádnak a nyugdíjasok. Erre megsértődött, pedig lekaszálhatná a világot.

Kik azok az emberek, akiket érdekelhet Winkler Róbert tartalma?

Fogalmam sincs. Szoktam találkozni velük, főleg aki hozza a sört és személyesen adja át, ilyen húsz-harminc éves értelmes srácok, akik mit tudom én, képesek arra, hogy Peruból hozzanak nekem öt üveg sört. Vagy Kolumbiából, Új-Zélandról küldjenek postán. Ausztráliából két csomagot kaptam már. Egy alsógatyát feladni csomagban Ausztráliába ötezer forint. Szóval nem úgy építek közösséget, hogy egy kicsit elkezdem szidni a zsidókat, hogy a nácik feliratkozzanak.

Az Index vállalati himnuszának te voltál a zeneszerzője. Emlékszel-e hogyan merült fel ez az egész?

Uj Péter, ki az ördög találna fel egy ekkora állatságot? Sokba került, mert profi filmesek, sminkesek csinálták a klipet. Uj Péter mondta, hogy kéne egy black metal induló, én meg hülye voltam, mert akkor még nem tudtam mi a black metal lényege. Azt hittem, csak egy hangszín. Egyszer aztán rájöttem, hogy inkább harmóniák, szűkített kvart, ilyenek, de az később volt, és az Index-himnusz igazából ilyen death rock lett. Lukács Dávid dobolta föl, akivel a Magyar Narancsnál dolgoztunk együtt, ő mint fotós,  játszott a Jeli András, aki a Hajóssal csinálja a Dalfutárt, és Fidó játszotta fel a gitárszólót, éppen arra járt. Sajnos muzsikálni jó, ez hiányzik is mint minden ex-metálzenész életéből.

Lett ennek bármilyen utóélete, vagy ez egy egyszeri móka volt?

Nem indultunk turnéra. Emlékszel, mi volt ráírva a vállalati címerre, csak hogy visszautaljunk az Origóra?

Nem.

Decem annis ad dextram, 10 év jobbratolódás. Akkoriban ez a károgás ment főleg az Origo felől, hogy az Index jobbra tolódik.

Te kaptál ilyen megjegyzéseket egyébként? Mert a Magyar Naranccsal kapcsolatban is még a kétezres években is gyakran előjött, hogy a Fidesz lapja.

Csak a nagyon hülyék mondták, még akkor viszonylag sokan. Hogy ez a Fidesz lapja nem? A látszat ellenünk szólt, de nem. Csak vót.

 

Az interjú 2019. szeptember 3-án készült, a budapesti Flow Caféban.

Az interjút Tófalvy Tamás készítette.